Nem hagyom, hogy ez határozzon meg...

   16 éves vagyok és ezalatt a pár év alatt megéltem már dolgokat amiket egy lánynak sem kellene. 
 Bármennyire is hiszik azt sokan, hogy az iskolai zaklatások nincsenek hatással a gyerekekre akkor el kell áruljam, hogy nagyot tévednek. Igen mind tudjuk ezt leginkább azok mondják akik nem éltek át ilyesmit soha. De térjünk is a lényegre. 
 Íme az én történetem: 

Hatodikban osztályt és iskolát váltottam, és belecsöppentem egy összeszokott közösségbe de szerencsémre hamar beilleszkedtem. Barátaim lettek, a tanárokkal is jól kijöttem amikor egy nap az egyik fiú osztálytársam a padomhoz sétált és akkor kezdődőt minden. Kedves volt és érdeklődő nem is sejtettem, hogy miken megyek majd keresztül miatta. Előre szólok nem egy szerelmi story lesz. 
 Teltek a hetek és minden rendben volt a suliba. Aztán egyszer csak minden megváltozót. Tisztán emlékszem arra a napra. Szép idő volt kint és meleg az osztályban ezért csak egy trikó volt rajtam amin egy pár kék Convers volt. Matekóra volt épp kikaptuk a felmérőket amiket azelőtt egy héttel írtunk meg. Kint voltam a tanári asztalnál, hogy beírassam a jegyemet amikor a Srác beszólt, hogy azok a cipők nagyon jó helyen vannak aztán összeröhögtek a barátjával. (Sokkal kifejlettebb voltam mint a kortársaim ami azt jelenti, hogy már voltak melleim.) Igen a cipők pont a melleimnél voltak. Többet nem vettem fel azt a trikót a suliba. 

Az elején csak a beszólogatások voltak aztán egy szünetbe berántott a sarokba. Pont az ablaknál volt ahol ott volt a sötétítő is amivel eltakart minket és elkezdett fogdosni. Ott ütöttem ahol értem, hogy kiszabaduljak és arra már nem emlékszem, hogy hogy sikerült de sikerült. Nem mondtam el senkinek ami a legnagyobb hiba volt amit elkövethettem. Gondolom mivel nem köptem be ezért felbátorodott és ezért egyre többször fordultak elő. A vicc tudjátok mi, hogy az osztálytársaim látták mégse tettek semmit volt, hogy végig nézték és volt, hogy szimplán csak elfordultak mintha nem látnának semmit. Egyre durvább lett a Srác és nekem egyre kevesebb erőm volt már ellenkezni. Már a sulis év végén jártunk amikor ő és egy másik srác nekem jöttek és majdnem kicsavarták a kezem és akkor lett elegem. Sírva mentem haza és elmondtam anyának, hogy mi történt. Igazgatói ügy lett belőle de végül semmi nem történt mindenki engem hibáztatott. Pár napig otthon voltam de tudtam, hogy vissza kell majd mennem  a suliba. Féltem sőt reszkettem nem is mertem bemenni az osztályba. A magyar tanárnő pont ott állt és tudjátok mit mondott, hogy én vagyok a hibás mert hagytam nekik, hogy ezt tegyék velem. Abban a pillanatban szét akartam verni mindent amit csak lehetett volna. Nem mondtam semmit neki csak fogtam magam és besétáltam az osztályomba. Mindenki engem figyelt és mindenki engem utált mert kinyitottam a számat.  De a Srác nem nézett rám csak egy pillanatig és már akkor tudtam, hogy itt nincs vége nagyon nincs. Év vége előtt még elkapott párszor és akkor teljesen feladtam. Ez ment még két évig és egyre durvább és durvább lett. Ahányszor ellenkeztem megütött, és végig azon gondolkoztam, hogy talán megérdemlem, talán ezt érdemlem.

   Sok minden történt még de ha minden részletet leírnék az már nektek is sok lenne.Soha nem fogom tudni elfelejteni, hogy mi történt. Próbáltam de nem lehet. Még mindig van, hogy erről álmodom ami keményen rányomja a bélyeget a napomra de aztán eszembe jut, hogy túléltem és erősnek kell lennem. Mert már nem bánthat. Nem tudom visszaforgatni az időt, hogy meg nem történté tegyem de tanulhatok belőle. Méghozzá azt, hogy az ilyen dolgokat nem szabad magunkba tartsuk. Én ezt tettem és mi lett belőle az, hogy elfajult minden. Ha már az elején elmondtam volna, hogy mi történt lehet nem történt volna semmi. De ezt már soha nem tudhatom meg.

   Szóval azt tanácsolóm mindenkinek, hogyha ilyen történne veletek vagy bármilyen ismerősötökkel akkor azonnal keresetek valami megoldást. Igen tudom mindenki azt mondja, hogy beszélnünk kell róla és igen tudom nehéz rohadtul méghozzá de tényleg jobb lesz utána. Nem azt mondom, hogy olyan lesz mintha meg se történt volna de olyan lesz mintha 100 kg esne le a válladról és lehet, hogy hihetetlenül fog hangzani de ezután is tudtok majd őszintén mosolyogni.

Nekem sikerült!